Amennyiben a házasságból születtek közös kiskorú (tehát az ítélethozatalkor még 18. évét be nem töltött) gyermekek, az ő szülői felügyeleti jogukat a perben kötelező rendezni. Szerencsés esetben a felek erről is meg tudnak állapodni, ellenkező esetben arról a bíróság dönt az ítéletében. Megállapodás esetén lényegében háromféle megoldás jöhet szóba: Vagy az anya gyakorolja a jövőben a szülői felügyeletet, vagy az apa, vagy pedig közösen gyakorolják, mely esetben viszont rendelkezni kell arról, melyikük lakóhelye legyen egyúttal a gyermek(ek) lakóhelye is. Ez utóbbi esetben a jogaik között nem lesz különbség, fontos azonban azt is tudnunk, hogy a közös szülői felügyelet megszüntetését bármelyik fél bármikor kérheti, és a bíróság azt ilyen esetekben tipikusan meg is szokta szüntetni. Ettől a pillanattól viszont már nagyon nem mindegy, melyikük lakhelye lett egyúttal a gyermek(ek) lakhelye is, ezen szülő ugyanis ebben a küzdelemben óriási előnyt élvez.
Amennyiben nem sikerül a feleknek megállapodniuk, a bíróság fog dönteni a szülői felügyeleti jog gyakorlásáról. Annál a szülőnél fogja a gyermeket elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, szellemi, erkölcsi fejlődése biztosítottnak látszik. Ez persze elkerülhetetlen módon mindig rejt magában szubjektív veszélyeket. A közhit szerint a férfiaknak ezekben a perekben nincs esélyük. A valóságban egy általunk a Kúria volt tanácselnökével közösen lefolytatott tudományos kutatás tapasztalatai alapján ez csak az egyező akaratnyilvánításos (közös megegyezés) perekre jellemző. Ezen esetek nagyjából 90%-ában a gyermek a felek megállapodása alapján az anyához kerül. Amikor azonban a férfiak a megküzdést választják, kb. 40% esélyük van arra, hogy ők kapják a gyermeket, igaz, kisgyermekek esetében ez ennél jóval kevesebb, viszont a gyermek életkorával párhuzamosan nő az esélyük. Mi az ilyen perek esetén minden alkalommal megbeszéljük az ügyféllel, hogy mik a várható kilátásai a gyermek nála történő elhelyezésére, és valaki az esetleg csekélyebb esély ellenére a megküzdést választja, legjobb tudásunk szerint segítjük ezen cél elérése érdekében. Ha viszont úgy határoz, hogy nem vállalja a küzdelmet, természetesen igyekszünk a lehető legszélesebb körű kapcsolattartást kiharcolni a számára (lásd külön pontban).
Fontos tudnivaló, hogy a gyermekek 14 éves korától nem hozható döntés a véleményük kikérése nélkül, vagyis a bíró a 14. évét betöltött gyermeket meghallgatja, és csak akkor nem akként dönt, ahogyan ő szeretné, ha ez nyilvánvalóan ellentétes lenne az érdekeivel. A gyakorlatban csekély számú kivételt leszámítva tehát azon múlik ilyenkor a gyermek további sorsa, hogy melyik szülőjét részesíti előnyben a döntése során. Hasonlóképpen fontos tudnunk, hogy a bíróság nem szívesen választja szét a gyermekeket, vagyis ha az egyik gyermek már betöltötte a 14. évét, a bíróság nagy valószínűséggel a kisebb testvérét/testvéreit is annál a szülőnél fogja elhelyezni, akit ő választott.
A gyermekek elhelyezéséről történő döntés előtt a bíróság minden esetben igazságügyi pszichológus szakértőt rendel ki. A szakértő megvizsgálja mind a peres feleket, mind esetleges élettársukat, és persze a gyermekeket is. Először hosszan elbeszélget mindenkivel külön-külön (ezt hívják explorációnak), majd elvégez velük általában minimum két tesztet, ezek egyike tipikusan a Rorschach. Másoddiplomás pszichológus voltom ellenére kénytelen vagyok beismerni, hogy a pszichológus szakvélemények színvonala erősen változó. Vannak kiváló szakértők, akik igen jól használható és valid szakvéleményeket készítenek, és sajnos akad jó néhány felelőtlen és/vagy rosszul képzett szakértő is, akiknek viszont a „szakvéleményei” teljességgel hasznavehetetlenek. Ilyenkor jönnek jól a pszichológiai ismeretek, egyrészt már eleve meg lehet általában akadályozni a rosszabb szakértők kirendelését, másrészt az aggályos szakvélemények eredményei szakmailag megkérdőjelezhetőek, és ha az ellentmondások nem oldhatóak fel, a szakértő nem tudja megvédeni a szakvéleményét, újabb szakértő kirendelésére sor (ez az ügyeinkben sajnos nem ritka).