Ezeket a pereket nevezi a köznyelv válópereknek. Magyarországon az utóbbi években nagyjából a házasságok fele végződött válással. Sajnos ez sem azt jelenti, hogy a többi megfelelően működne, mivel igen gyakori, hogy a házastársak vallási vagy kényelmi okokból, netán a gyermekekre tekintettel, illetve egyéb okból nem bontják fel a házasságukat, ugyanakkor külön élnek (és persze nem ritka sajnos az sem, hogy valamelyik házastárs meghal).
Fontos tudnunk, hogy a házasságot alapvetően kétféleképpen lehet felbontani, egyező akaratnyilvánítással, köznapi nevén közös megegyezéssel, illetve az ún. tényállás feltárásos (a köznyelvben „ellenzéses”) bontóperekben. A közös megegyezéshez az szükséges, hogy a felek mindketten akarják a bontást, megállapodjanak a közös gyermek(ek) szülői felügyeletének gyakorlásáról, a velük való kapcsolattartásról és a gyermektartásdíjról, az utolsó közös lakás használatáról, valamint ha felmerül ilyen igény, a házastársi tartásról. Ilyen megállapodás birtokában két, egyenként kb. félórás tárgyalás keretében el lehet válni, ezekhez igazából ügyvédre sincs feltétlenül szükség, a bíróság ilyenkor ugyanis végzéssel jóváhagyja a felek egyezségét, majd egy pár soros ítélettel felbontja a házasságot. Magához a megállapodáshoz viszont már általában annál inkább szükséges az ügyvédi segítség, minthogy a megállapodás tartalma évekre, ha nem évtizedekre meghatározza a család összes tagjának az életét. Sajnos nagyon gyakori, hogy akkor fordul hozzánk valaki, amikor már megkötötte a bíróság előtt az egyezséget, és utána jön rá, hogy annak a tartalma nagyon nem felel meg neki, nem az, amit szeretett volna. Ilyenkor sajnos a legtöbbször tehetetlenek vagyunk, az egyezségben foglaltak utólagos módosítása ugyanis nagyon szigorú feltételekhez kötött, évekig tartó pereskedés mellett sem biztos, hogy sikerül.
Amennyiben nem sikerül a fenti kérdések bármelyikében is megállapodni, a házasságot a tényállás feltárása után bontja csak fel a bíróság. Nem elsősorban az a kérdés, hogy kinek a hibájából romlott meg a házasság (Magyarországon évtizedek óta nem vétkességi alapon bontják fel a házasságokat), hanem az, hogy ki maradjon a közös lakásban, ki gyakorolja a gyermek(ek) felett a szülői felügyeletet (régebbi szóhasználattal kinél helyezze el őket a bíróság), és a másik fél milyen összegű gyermektartásdíj fizetésére legyen köteles. Egy ilyen per sajnos általában minimum 2-3 évig eltart, mivel a bíróság egy évben maximum 3-4 tárgyalást tud egy ügyben tartani. Márpedig a felek részletes személyes meghallgatása, a bejelentett tanúk kihallgatása, az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény elkészítése és becsatolása, netán a szakértő meghallgatása stb. mind-mind meglehetősen időigényes feladatok.
Amennyiben a gyermek vagy valamelyik fél érdekében nyomatékosan indokolt, a bíróság a gyermek(ek)kel kapcsolatos kérdésekben ideiglenes intézkedéssel határozhat, ami azt jelenti, hogy a per jogerős eldöntéséig rendezi a problémákat. A szülői felügyeleti jog gyakorlásáról általában nem szoktak dönteni, mert nem akarnak prejudikálni, ilyenkor valamelyik felet kapcsolattartásra jogosítják fel (ami persze ténylegesen igen közel áll a gyermek elhelyezéséhez, hiszen a többi időben értelemszerűen a másik szülővel lesz a gyermek), valamint rendelkezni szoktak ilyen esetben a másik fél által fizetendő gyermektartásdíjról is.
A tényállás feltárásos perekről természetesen rengeteget lehetne írni, pl. arról, hogy nagyon nem mindegy, mikor szakad meg az életközösség, mert ehhez nagyon komoly vagyonjogi joghatások fűződnek, nem mindegy, hogy ki lakik a gyermekekkel a per folyamán, melyek azok a lényegében pótolhatatlan bizonyítékok, amelyek általában elsőként tűnnek el a közös lakásból, milyen feltételekkel használható fel rejtett hang, illetve képfelvétel stb., stb. Ezek messze meghaladják egy általános ismertető kereteit, lényegében ki kellene képeznünk az ügyfeleket egy jól képzett, ilyen ügyekben jártas ügyvéd szintjére, ami értelemszerűen lehetetlen. Azt szoktuk mondani, hogy ügyvédhez fordulni általában pénzbe kerül, nem fordulni pedig a nagyon-nagyon sokszorosába. Kicsit olyan ez, mint a fogorvos. Oda sem jókedvében megy az ember, vagy azért, hogy jól érezze magát, mégis, ha halogatja vagy egyáltalán nem teszi meg, általában igen komoly szenvedésnek és veszteségnek teszi ki magát.
Mi a magunk részéről mindent megteszünk annak érdekében, hogy az ügyfeleink azt lássák és érezzék, hogy odafigyelünk rájuk, és minden tőlünk telhető módon segítjük őket ezekben a nagyon nehéz időszakokban. Erre szükség is van, mert mindenkinek ez élete egyik legnehezebb időszaka, amikor minden addig megszokott dolog egyszerre válik bizonytalanná, nem tudjuk, hol fogunk élni, velünk lesznek-e a gyermekeink, mennyi időt tölthetünk majd velük, mennyi pénzből fogunk tudni gazdálkodni, mi lesz a lakásunk, a vagyontárgyaink sorsa stb., stb. Ezekből egy is meglehetősen szorongást keltő lenne önmagában, hát még mindezek egyszerre! Mi ezzel teljes mértékben tisztában vagyunk, éppen ezért segítjük minden erőnkkel és tudásunkkal a hozzánk fordulókat…