Elvben ebben a kérdésben is meg kell tudnia a feleknek állapodni a házasság egyező akaratnyilvánítással történő felbontásához, de a valóságban a perek igen csekély hányadában vetődik csak ez fel problémaként. Amennyiben mindkét fél rendelkezik saját jövedelemmel, vagy legalábbis a képességgel ennek a belátható időn belüli megszerzésére, a házastársi tartásról nem is érdemes beszélni. Viszonylag ritka az az eset, amikor valamelyik házastárs (tipikusan a feleség) igen hosszú időre vagy éppen véglegesen kiszakadt a munkaerő-piacról, és reménye sincsen rá, hogy újfent el tudjon helyezkedni. Napjaink munkaerő-hiányos korszakában ez mind nehezebben elképzelhető, igen ritka kivételnek tekinthető, amikor a felek ilyesmiben állapodnak meg, vagy a bíróság ilyesmit ítéletben rendel el. Az elrendeléshez azt kell az érintettnek bizonyítania, hogy önhibáján kívül tartósan rászorul a tartásra és a másik fél ennek teljesítésére képes. A gyakorlatban leginkább olyasmi szokott előfordulni, hogy a munkából hosszabb időre kiesett feleségnek a férj néhány hónapra vállalja házastársi tartás fizetését annak érdekében, hogy addig is, amíg sikerül elhelyezkednie, ne kelljen nélkülöznie.
